A Kölcsey Központban tartott ma tárlatvezetést és beszédet Szandelszky Béla, a Sajtófotó Kiállítás kiemelt díjazottja ugyanis, a legkiemelkedőbb teljesítményért járó MÚOSZ Nagydíjat kapta meg, az AP fotóriportere Roma gyász című képriportjával.

A pályaművek elbírálását minden évben komoly szakmai zsűri végzi. A héttagú zsűri elnöke ezúttal Horváth Péter fotográfus volt, tagjai pedig Marián Pauer szlovák fotográfia-történész, Sam Stewart amerikai fotóriporter és képszerkesztő, Czagány Balázs fotóriporter, Hajdu András fotóriporter, Horváth M. Judit fotográfus és Pörneczi Bálint fotóriporter voltak.

Fél 6-tól tartott tárlatvezetést Máthé András meghívására. Elmondta, hogy mely képek számára gyengébbek vagy nem a sajtófotóra valók illetve arra érdemesek. Számos amatőr fényképész jelent meg a helyszínen és tettek fel kérdéseket a vendég fotóriporternek.

Megtudhattuk, hogy már 15 éve a pályán van és úgy véli, hogy ezt a szakmát nem lehet megtanulni. Véleménye szerint “lopni” kell másoktól. Rengeteg felvételt kell megnézni, kiállításokra járni és tanulni mások tudásából, ahogy most a jelen lévők is tanulhattak egy keveset a beszédéből. A képeknek történetet kell elmesélniük, mondanivalót kell fűzni a fotók köré. Ezért is fontosak a kép alatt olvasható rövid leírások. Munkája során nem unatkozik, hiszen akár hajnalban is megszólalhat a telefon, hogy valamelyik egész másik országba kell azonnal indulnia. Nincs szigorú elszámoltatás a munkahelye felé, az AP-nél megbíznak egymásban az emberek.

Azon kevés emberek egyike, aki abból él, amit szeret is csinálni. Azt viszont bevallotta, hogy a természet és a sport fotózása igazából annyira nem áll közel hozzá. Ezek a témák soha nem izgatták annyira. Véleménye szerint a sportfotózás valamilyen szinten szerencse dolga is. Ennek ellenére, ha szükséges természetesen megy a forma1-re vagy akár egy focimeccsre is, ha oda küldik. Egy jelen lévő úriember kérdése épp erre irányult, hogy mennyire szabad ember Szandelszky Béla, mennyire van megkötve a keze, hogy mikor és hova menjen, mit fotózzon. -A válasz: oda megyek ahova akarok, arra indulok, amerre szeretnék. Vannak események, ahova el kell mennem, de magam osztom be az időmet éppen ezért hajtom is magam. Ha 2 hétig nem csinálok semmit, akkor sem szólnak egy szót sem, viszont ha ez így van, akkor valószínűleg nem történt a két hét alatt semmi említésre méltó.

A Pixinfo Interjú Szandelszki Bélával ITT olvasható